Mottó:

“Tudva, látva, érezve mi zajlik körülöttem a világban, azt az utat választottam, hogy a műtermemben nem tükrözöm, kritizálom, elemzem azt, hanem törekszem egy kis pihenőt adni a szemlélőnek. Műveimet átjáróknak szánom a lecsendesülés felé.”

Az Iparművészeti Egyetemen kezdett el összetett, első látásra bonyolultnak látszó tárgyakkal
foglalkozni, hogy elnyújtsa a tárgy felfedezésének idejét. Arra ingerelte a nézőt, hogy addig
foglalkozzon a tárgyaival, míg rá nem jön a nyitjára, és ez által tegye saját személyes
tárgyává.
Később használati tárgyakat készített, órákat, egyszerű hangszereket és különböző
egyszemélyes türelemjátékokat. A türelemjáték egy nagyon jó meditációs lehetőség.
Tárgyai interaktívak. Csak akkor értelmezhetők, ha megfogják, dobnak vele, megforgatják egy elemét, belekukucskálnak vagy ütögetik. Az ember egyik legősibb ösztönét, a tapintási reflexet hívja elő, hogy kiszakítsa a hétköznapi életéből és belevigye a szemlélődésbe, ami maga a lecsendesedés.
Ezt a benne lévő eredendő tanítási vágy és szemlélet erősödött tovább rögtön pályája elején egy fél éves Japán ösztöndíj során. 
Az elmúlt években a „játékos” tárgyak mellett egyre nagyobb szerepet kapnak munkásságában a faliképek, térplasztikák. Az a küldetés, hogy a nézőt megállítsa,
elgondolkodtassa, érzelmeit stimulálja változatlanul jelen van minden egyes művében.
Játszik árnyékkal, formákkal, színekkel, a felületek számtalan struktúrájával. A legkisebb
tárgya is képes egy hatalmas teret betölteni különleges hangulatával, természetességével.


Folyamatosan tanul, új technikákat kutat, kísérletezik. Nemzetközi kerámia szimpozionokon való aktív részvétel kísérik végig teljes szakmai pályafutását. Magyarország minden neves kiállításának markáns résztvevője. 2007-ben a világhírű Zsolnay Porcelán Manufaktúra két tervét vásárolta és valósította meg. 2009. óta tagja a Nemzetközi Kerámia Akadémiának (IAC).
Kerámiái a világ számos helyén gazdagítanak magángyűjteményeket Braziliától, az USÁ-n
át Európa országaiban.