Képei hangulata, színei, megörökített tárgyai időutazásra hívnak minket a múlt század 20-as, 30-as éveibe. Fotói egy-egy megállított pillanatot tárnak elénk, az általuk felébresztett érzések ugyanakkor, jóval tovább élnek bennünk, kísérnek minket.

Kiss Andreát a vizuális kifejezésformák lehetőségei foglalkoztatják egész életében. A fotó részben az alkotás részfolyamataihoz szükséges a munkájában, részint pedig kész alkotás létrehozásának az eszköze. Jelenleg a képzőművészeti kifejezésmód és a fotó együttes lehetőségeinek viszonyát kutatja. Alkotásainak fő témái a szelf, a csendélet és az enteriőr.

Hosszú évek alkotómunkái során foglalkozott grafikával, papírművészettel, azon belül is a papírmetszés lehetőségeivel. Évekig tanított iskolában és magántanítványokat. A tanítás során legfontosabb útmutatója volt tanítványai számára, melyet a saját alkotói munkájában is a legmeghatározóbbnak tart: az alkotás technikai fejlesztése harmonikusan illeszkedjék az alkotás folyamatához, és a személyiség fejlődéséhez.

Míg korábban a fotózást pusztán, mint segédeszközt használta, fotótanulmányokat készítve a képzőművészeti munkáihoz, az utóbbi közel 4 évben a fotózás vált legfőbb kifejező eszközévé.

Fotói, mint napló viszik végig mindennapjait képi formában. A képek címei rövidek, nem magyarázza őket. Nem akarja a nézőt befolyásolni sem címmel, sem leírással. Az alkotás és a szemlélés, befogadás teljes folyamatát játéknak tekinti, amibe bevonja a szemlélőt – tisztán szubjektív értelmezésével ő az alkotás befejezője…